~1 év telt el, és semmi hír Austin felől. Állítólag suliba jár. Mondjuk ez sem 100%-os mivel Alexa tudakolta meg valahonnan.~
Első napom az új suliba, New Jersey-ben. Szerencsére Alexa családja és mi is egyszerre költöztünk. Mivel anya és Mrs.Ashton jó barátnők.
-Izgultok ?-rakta össze a reggelimet anya.
-Nem mondanám..-húzta el szája szélét Lexa, mire felnevettem.
-Vigyázzatok magatokra, és a fiúktól tartsátok távol magatokat !-igen, anya eléggé féltő típus.
A sulihoz érve nagy volt a nyüzsgés.
-Jackson Memorial High School. -olvasta fel Lexi a sulink nevét. Egymásra néztünk, és már tudtuk hogy utálni fogjuk az egészet.
Épp a szekrényemhez tartottam, mikor egy srác nekem ütközött.
-Bocsi vagy valami ?-néztem rá, és ekkor láttam meg hogy ki is ő.
Hanyag pillantást vetett rám, majd elsétált.
-Bunkó !-csaptam be az ajtót.
-Hallottam !-emelte fel hangját.
-Én meg leszarom !-förmedtem rá.
-Ide figyelj kislány !-sétált elém.-Velem te ne kötekedj, értve ? Mert bajok lehetnek.. kis ribanc...-mondta egyenesen szemembe majd elhúzott.
-Mekkora egy bunkó..-hüledezett Lexa.
-Ja az..-húztam fel szemöldököm, de nem szólta barátnőmnek, hogy ő volt az. Ő volt az akit szerettem, és csókoltam. Austin.
Beérve a terembe, hátul akartam helyet foglalni, mielőtt a tanár kiszúrna.
-Hé kislány !-sétált elém az a bunkó.
-Mi van ?-kérdeztem fintorogva.
-Fel állnál bazdmeg ?
-Nem, mert semmi jogod megmondani hogy hova üljek...
-Pfff...-nevettek a haverjaival, mire én értetlenül bámultam mindegyikőjükre. Nem igaz hogy Aust nem ismer meg.-Kis gyerekes... 'kicseréled a pelusomat' ?-röhögte még jobban.- Szívod még az újad ?-hajolt közel hozzám, s pofátlan módon a képembe röhögött.
-Rohadj meg !-álltam fel, ezzel elérve célját.
-Ne törődj már velük, ők a gyerekesek !-fogta meg biztatásul a kezem Lexi.
A következő szünetben, az igazgató valami 'fontos sorakozót' rendelt el.
-Ez inkább tömeg, mint sor !-nevettünk, majd beálltunk valahova.
-Letapiznád ?-suttogott egy srác, de nem vettem róla tudomást. Pár perc csönd következett, majd az igazgató beszélni kezdett. Persze tökéletes csend nem lett.
-Barom !-fordultam meg. 'Austin' és a köcsög haverjai letapiztak. Ráadásul a képembe röhögtek.
-Bocsika, meglöktek !-próbálta visszafojtani vigyorgását.
-Fordulj fel !-majd Lexit a karjánál fogva elrángattam.
Elegem volt Austinból. Mi lett vele ? Meghibbant ?
Soha nem láttam még ilyennek, és ez mindennek a teteje hogy fel sem ismer.
